Soha jobbkor!

A reggelit kísérő apró-mancsocskák-puszikálása játék utáni készülődésnél tükörbe pillantottam, meglepődve, lám mi az a forró piros pötty a szám szélén? Nem, nem lehet! De, de ez az! Tegnap csak ránéztem a piacon kávét főző lányka szájára. Még jó, hogy egész reggel nyaltam-faltam Picikét. Miért mindig ilyenkor jut eszébe kivirítani? A korábbi 2-3 évente EGY mostanában a 2-3 havonta EGY bosszantó gyakoriságával szórakoztat. És épp ma reggel az általam megnyalt kanál végét csócsálta lelkesen Picike! Van aki szerint csak a hólyag fertőz, és csak ha kifakad, van aki szerint már akkor is, mielőtt az aprócska hólyag mejelenne. Ez most nem is bizsergett, viszketett. Kapott krémet, majd tapaszt, meg vettem be C-vitamint. Csak nem kapta el Picike!? Remélhetőleg az antibodik már átmentek.

A tegnapi NAGYsikerű (hat-hét órás) mamigolás után ma ismét buggy-free mamirájdra indultunk, mégpedig a botanikus kertbe. Mennyivel egyszerűbb volt így buszra szállni! Persze, hogy ilyenkor üres volt a buggy-knak fenntartott hely, haha. A mókusokig ugyan már nem jutottunk el, mert zártak (4:30!), de így is egy kiadósat ebédeltünk. A tegnap vásárolt karalábé-krumpliból nem sok fogyott, tejecskével meg pár kanálkával jól is laktunk.

Ha mókusokkal nem is, de egy proper CicaMijáu-val összefutottunk hazafelé. Egyből odaszaladt, felugrott a kerítés magas kövére, így pont szemmagasságba kerültek. Picike nagyon meg volt illetődve, csak villámpillantásokat vetett a nagy sárga szemekkel feketén nyávogó CicaMijáu-ra.

Gyarapodott a népes könyvállomány, mégpedig egy színes, állatok farkincáival (kábel! madzag!) teli könyvecskével. A külső oldala recseg, és egy elefántos trombitálást is ki lehet belőle csikarni. Hogy vajon mit keres a mosómedve meg a zsiráf a dzsungelben, részletkérdés. Úgy hiszem nagy sikere lesz.

Jungly Tails Book by Little Jellycat

A mai terméshozam (34+6):
• 04:40 - 180 ml
• 11:00 - 120 ml
• 19:00 - 200 ml
• 23:30 - 90 ml
Totál: 590 ml

Mit együnk még?

A héten minden nap 4-kor keltünk. Kellett a tejecske. Nappal hatszor eszünk, négy mamizmilk meg két-három formula fogy, délben tejecske után egy adag szilárd (organic, sült édesburgonya vagy alma, vagy főtt körte, esetleg brokkoli, vagy épp avokádó nyesen). Nem lenne elég a napi egyszeri szilárd? Az első tizenkét hónapban a tejecskéjé a főszerep, sziláddal csak kiegészítgetünk, olvasom mindenütt. Na de mennyivel? A jelenlegi mennyiség úgy bő három evőkanálnyi. Este (alkalmanként) vagy egy negyed avokádó, ha gyümölcs volt ebédre, vagy kétujjnyi banán, ha zöldség, is lecsúszik. Az elgondolásom, hogy Picike vega-vegán lesz (az anyatejen/formulán túl) az első tizenkét hónapban, pontosabban, hogy zögyün élünk, meginogni látszik. Nézegettem hozzátáplálós táblázatokat ma. Mi legyen a gabonával és a hússal? Rizs, árpa, zab már 4-6 hónapos kortól mehet, tésztafélék , kenyér 10-12 hónapos kortól. Sárgarépa (4-6 hónapos kortól), de több helyen is azt olvastam, hogy bőrproblémákat okozott. Zöldbab, zöldborsó, szintén 4-6 hónap. Kukorica, burgonya, cukkini, spenót 6-8 hónaptól. Karfiol, brokkoli (oops), kelbimbó, spárga, paszternák, padlizsán, paprika, gomba 8-10 hónaptól. Paradicsom 10-12 hónapos kortól. Csirke, pulyka, tofu 6-8 hónaptól. Marha, tojássárgája, meg sajt, joghurt 8-10 hónapos kortól adható. Ma vettünk a piacon karalábét meg egy zacskó burgonyát. Ezentúl az almához, körtéhez teszek majd egy kisebb burgonyát, a brokkolihoz is mehet. Beújítunk, sárgarépa is lesz a jövő héten, meg persze karalábé. Rendszeresebb lesz a reggeli vagy a vacsorai csemegézés, krumplival dúsítunk. Azt olvasom, hogy a babáknak nincs szükségük kalóriára, csak tápanyagokra.

Ma back-up nélkül indultunk 'mamirájd'-ra, pontosabban hands-free mamigoltunk. Tetszett, Neki is, nekem is. Egyszerűbb így járni a várost. Egy jó nagyot aludt is közben. Útlevelet is intéztünk ma Picikének.

A mai terméshozam (34+5):

• 04:20 - 50+110 ml

• 11:00 - 120 ml

• 19:00 - 140 ml

• 23:40 - 100 ml

Totál: 520 ml

Hét és fél hónaposak lettünk

Hogy az emlkékek frissek maradjanak, minden nap írok majd blogot, na persze. Az elgondolás lám négy hete várat magára. Mire papci hazaér, hogy átvegye a műszakot, már csak kókadok, hiába próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mit is akartam lejegyezni. Pumpálni kell, mosni kell, főzni is illene valamit. A tíz utáni vacsora rendszeres. Ma ugyan 'super mummy'(ish) voltam, megfőtt a tyúkhúsleves, alapjaiban készen lett egy kínai leves is, és még egy wokos noodle fogásba is belekezdtem, a mosógép is kimosott (teregetni kell-ene), mamci a szuperanyu, gondolhatnánk, de ki fog majd elmosogatni. Nem sok kedvünk volt ma sem az etetőszékben maradni és onnan nézelődni, ahogy szuperanyu a konyhában a tűzhely mind a négy korongján kavargat valamit. Én egész nap eljátszanék vele az ágyon. Egész nap el tudnám ézni, ahogy az apró kezecskék nagy szakértelemmel megforgatják a tárgyakat, legyen az zokni, kocka, vagy labda, ahogy megszagolgatja Cica lábát, murrog hozzá, ahogy a nagyágyon bukfencezik, rátalál cumcumra, cuppog rajta egy keveset, majd már kóstolgatja is tovább a keze ügyébe kerülő tárgyakat. Ha nem kellene pumpálnom, ha lenne bőven tejecske, egészen másképp alakulnának a napjaink. Sokszor elgondolkodom rajta, vajon csak magam miatt ragaszkodom ennyire a pumpáláshoz, vajon használ-e annyit a kapott tejecske, hogy megérje azt az időt vinnyogással tölte(t)ni, vagy csak legyen formula, és akkor mukacolunk, bukfencezünk egész nap megállás nélkül? Az eszem és a szívem is azt mondja, anyatej nélkül nincs egészség, és hát mi értékesebbet adhatnék Neki, mint egészséget, ami nem vész el, nem veheti el senki, pénzért venni meg nem lehet. Vajon mit gondol, amikor ül velem szemben a székében, fél úton megunja (valljuk be, egy órát ott ülni nem kis feladat), én meg nem veszem fel, hanem próbálom elvonni a figyelmét, hogy na még egy kicsit, még egy kicsi és a másik cicivel is megvagyok. Lehet benne valami, amit a midwife mondott, a babát nem érdekli, hogy mivel eteted, a szeretet, a törődés a lényeg. Értem is, hogy mit akart ezzel mondani (a lélek kihat a testre, ha boldog a baba, a testi egészség is biztosított), meg nem is értek vele egyet. Én nem tudom formulával szeretni. A törődésem alapja az anyatej, a fejlődés, az egészség kulcsa. De! Ragaszkodva ezen nézetemhez, a testet ugyan táplálom, ám a lélek szomorú, amiért az időt a székben kell töltenie, és tudjuk, hogy a lélek gondjai kivetülnek a testre. Mi (lenne) a jobb, happy-formula-baby, vagy not-so-happy anyatejes? Túlkomplikálom? Nem tudom vinnyogni hagyni a székben, nincs szívem hozzá. Ráadásul egyre ravaszabb a csajszi, síráskor olyan mélyen néz a szemembe, hogy a legmélyebb bűntudatok kelti fel bennem. A hét java vinnyogással telt. A fogacskák körüli dolog miatt, vagy csak mert teljesen tudatában van, hogy ezzel tud a legjobban manipulálni. Valami nem tetszik, rögtön nyeke-nyeke, vinyi-vinyi. Egy dolognál vesztek türelmet, ha nem jut idő pumpálni. Itt meg visszakanyarodtunk a fentiekhez. Csak akkor derül majd ki, hogy kellett volna csinálni, ha felnő. Ha látom, hogy egészséges, mint a makk, igen, megérte azt a kis vinnyogást, de ha majd látom, hogy problémái vannak a kötődéssel, a bizalommal, tudni fogom, hogy hagynom kellett volna a manóba a pumpát. Megint test és lélek kötéltánca. Mi legyen? Hogy legyen? Remélem elnézi majd nekem, hogy kedző anyaként bizonytalanul téblábolok, hogy bár a legjobbat akarom, ha nem is mindig a legjobbul sül el, hogy a mostani tudásomnak a maximumát próbálom érvényesíteni, hogy néha türelmetlen vagyok Vele, hogy időnként ráerőltetem az akaratom, hogy nem csak móka és kacagás minden egyes nap, hogy nem tudom ösztönösem, hogy lenne a legjobb.

A mai terméshozam (32+4):

• 00:15 - 110 ml

• 05:00 - 105 ml

• 12:00 - 170 ml

• 19:30 - 180 ml

Totál: 565 ml