Hét és fél hónaposak lettünk

Hogy az emlkékek frissek maradjanak, minden nap írok majd blogot, na persze. Az elgondolás lám négy hete várat magára. Mire papci hazaér, hogy átvegye a műszakot, már csak kókadok, hiába próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mit is akartam lejegyezni. Pumpálni kell, mosni kell, főzni is illene valamit. A tíz utáni vacsora rendszeres. Ma ugyan 'super mummy'(ish) voltam, megfőtt a tyúkhúsleves, alapjaiban készen lett egy kínai leves is, és még egy wokos noodle fogásba is belekezdtem, a mosógép is kimosott (teregetni kell-ene), mamci a szuperanyu, gondolhatnánk, de ki fog majd elmosogatni. Nem sok kedvünk volt ma sem az etetőszékben maradni és onnan nézelődni, ahogy szuperanyu a konyhában a tűzhely mind a négy korongján kavargat valamit. Én egész nap eljátszanék vele az ágyon. Egész nap el tudnám ézni, ahogy az apró kezecskék nagy szakértelemmel megforgatják a tárgyakat, legyen az zokni, kocka, vagy labda, ahogy megszagolgatja Cica lábát, murrog hozzá, ahogy a nagyágyon bukfencezik, rátalál cumcumra, cuppog rajta egy keveset, majd már kóstolgatja is tovább a keze ügyébe kerülő tárgyakat. Ha nem kellene pumpálnom, ha lenne bőven tejecske, egészen másképp alakulnának a napjaink. Sokszor elgondolkodom rajta, vajon csak magam miatt ragaszkodom ennyire a pumpáláshoz, vajon használ-e annyit a kapott tejecske, hogy megérje azt az időt vinnyogással tölte(t)ni, vagy csak legyen formula, és akkor mukacolunk, bukfencezünk egész nap megállás nélkül? Az eszem és a szívem is azt mondja, anyatej nélkül nincs egészség, és hát mi értékesebbet adhatnék Neki, mint egészséget, ami nem vész el, nem veheti el senki, pénzért venni meg nem lehet. Vajon mit gondol, amikor ül velem szemben a székében, fél úton megunja (valljuk be, egy órát ott ülni nem kis feladat), én meg nem veszem fel, hanem próbálom elvonni a figyelmét, hogy na még egy kicsit, még egy kicsi és a másik cicivel is megvagyok. Lehet benne valami, amit a midwife mondott, a babát nem érdekli, hogy mivel eteted, a szeretet, a törődés a lényeg. Értem is, hogy mit akart ezzel mondani (a lélek kihat a testre, ha boldog a baba, a testi egészség is biztosított), meg nem is értek vele egyet. Én nem tudom formulával szeretni. A törődésem alapja az anyatej, a fejlődés, az egészség kulcsa. De! Ragaszkodva ezen nézetemhez, a testet ugyan táplálom, ám a lélek szomorú, amiért az időt a székben kell töltenie, és tudjuk, hogy a lélek gondjai kivetülnek a testre. Mi (lenne) a jobb, happy-formula-baby, vagy not-so-happy anyatejes? Túlkomplikálom? Nem tudom vinnyogni hagyni a székben, nincs szívem hozzá. Ráadásul egyre ravaszabb a csajszi, síráskor olyan mélyen néz a szemembe, hogy a legmélyebb bűntudatok kelti fel bennem. A hét java vinnyogással telt. A fogacskák körüli dolog miatt, vagy csak mert teljesen tudatában van, hogy ezzel tud a legjobban manipulálni. Valami nem tetszik, rögtön nyeke-nyeke, vinyi-vinyi. Egy dolognál vesztek türelmet, ha nem jut idő pumpálni. Itt meg visszakanyarodtunk a fentiekhez. Csak akkor derül majd ki, hogy kellett volna csinálni, ha felnő. Ha látom, hogy egészséges, mint a makk, igen, megérte azt a kis vinnyogást, de ha majd látom, hogy problémái vannak a kötődéssel, a bizalommal, tudni fogom, hogy hagynom kellett volna a manóba a pumpát. Megint test és lélek kötéltánca. Mi legyen? Hogy legyen? Remélem elnézi majd nekem, hogy kedző anyaként bizonytalanul téblábolok, hogy bár a legjobbat akarom, ha nem is mindig a legjobbul sül el, hogy a mostani tudásomnak a maximumát próbálom érvényesíteni, hogy néha türelmetlen vagyok Vele, hogy időnként ráerőltetem az akaratom, hogy nem csak móka és kacagás minden egyes nap, hogy nem tudom ösztönösem, hogy lenne a legjobb.

A mai terméshozam (32+4):

• 00:15 - 110 ml

• 05:00 - 105 ml

• 12:00 - 170 ml

• 19:30 - 180 ml

Totál: 565 ml

Sokminden

Nyolc és fél óra szunyát nyomott egyszuszra az esti 8 órás 'top-up' után és csak 4:30-kor kezdett el mocorogni, hogy hol a kaja. Ehhez nagyon is hozzá tudnánk szokni.

Megfigyeltem, hogy a fejét jobb oldalra fordítva alszik (csak és kizárólag), és ha ébren van, akkor is szinte csak arra nézelődik ha a hátán van (kézben jobbra is, balra is). Hiába lóg Boris a másik oldalon, neki csak a jobb oldala tetszik. Átkerült hát a könyve is arra az oldalra, Boris alá, meg néhány recsegős, csörgő játék. Hátha (is) 'odaszokik'.

Tummy time után mellé feküdtem és a bal fülébe recsetettem az egyik Baglyot. Fülét sem mozdította, nyomta a szöveget a másik oldalnak. Már amikor zsibbadásnak indult a kezem, és egy kicsit idegesebben rázogattam szerencsétlen állatot, odafordult, 'mit rázod, nem tűnt fel, hogy nem érdekel!' kifejezéssel az arcán, majd vissza is forult és szövegelt tovább.

Már nem bátortalan semmit megfogni ha a hátán is van. Amit a kezébe adtam, ráfogott, majd ment is a szájába.

Az evések közötti szundi ma nem nagyon ment. Betakartam, benyomtam cum-cumot, majd magára hagytam, eddig olyan szépen ment az önaltatás. Eddig. Énekelve - csak úgy hívom 'whale song' - szólongatott, 'hol vagy már, kiesett a cumi'.

Cum-cum sem tudta ma túlzottan lekötni, álomra csalogatni. Inkább ujjrágcsa. A mutató meg hüvelykujját használja erre a célra. Néha jó mélyre megy, ilyenkor csak fintorog. Cum-cum is csak engedéllyel kerülhet a mindent megkóstoló szájacskába. Meg szoktam kérdezni 'kéred cum-cumot?', miközben az orra elé emelem. Ha nyitja a száját zöld a lámpa, ha nem, cum-cumnak esélye sincs.

Ma úgy esett jól az elalvás (még ha csak 15-20 percre is), hogy a kezemmel meg-megsimogattam a buksiját, amit ő aztán a pofijához, az orra elé szorított. A kiságya felé görnyedve vártam, hogy eresszen a szorításból, hogy 'meg tudjak lógni'. Volt, hogy negyed órát is így voltunk. Milyen praktikus is lenne csak lepattintani és otthagyni a rabul ejtett kezet. No de mihez is kezdenék szadon, de kéz nélkül?

Ha nem ment az alvás, körberaktam játékokkal, csörgőt is kapott a csuklójára, hogy elfoglalja magát. Ment a szövegelés, időnként valami recsegett, majd egyszer csak csend lett. Benéztem hát, biztos bealudt, hogy kivegyem a játékokal. Mit látok, fejjel lefelé vigyorog, a feje ahol a lába szokott lenni, a lába pedig a feje helyén.

A csüngős fülbevalók kora lejárt. Fodrászhoz is ideje elmenni. Hol a fülembe, hol a hajamba kapaszkodik.

Visszatértem a lanolinhoz. Meghajszárítózom ugyan a cicihegyeket, de jó vastagon be is kenem utána. Ma már tudtam úgy pumpázni, hogy nem volt ordíthatnékom.

A mai terméshozam:

• 05:20 - 78 ml B + 92 ml J

• 12:20- 60 ml B + 75 ml J

• 20:20 - 70 ml B + 80 ml J

Totál: 455 ml

Tizenhárom hetesek lettünk

Napról napra, hétről hétre egyre mélyebbre nő a kötődés. Olyan mintha mindig is része lett volna az életemnek. Egész nap el tudnám szagolgatni, simogatni. Éjjel különösen, amikor megtölti a pociját, majd felteszem a vállamra, várjuk a börpit, persze egyből visszaalszik, én meg csak dülöngélek vele, szagolgatom, ölelgetem. Ő is visszaölel már, úgy szoktunk nézelődni napközben.

Hajnalban bevettem a Drágát az ágyunkba, mert olyan kis jégcsap volt mindkét mancsocskája. Megsajnáltam, hogy ő ott egyedül a kiságyban, nem melegíti senki.

Egész nap nagy kínom volt. Sehogy nem akart összejönni a 'let down'. Sem a forró borogatás, sem a zuhany, sem a masszírozás nem segített. Fel kellett keltenem Kisasszonyt, hogy asszisztáljon. Ugy tűnt fel is oldotta, de délutánra a reggeli jókora csomó mellett még egy öklömnyi termett. Nem is tudtam Missyt magamhoz emelni egész nap. Este is csak 2 x 20 perc pumpa árán sikerült enyhíteni a feszitő fájdalmon. Mindehez hozzájött a mellbimbók égető, szúró fájdalma pumpakor. A szopis tanácsadó javaslatára hájszárítóztam péntek óta, meg esténként melltartó nélkül aludtam. Ki is szárádt mindkettő rendesen. Fogat összeszorítva kínlódtam a pumpa alatt, de nem hozta meg a kellő eredményt.

A mai terméshozam:

• 03:45 - 80 ml B + 113 ml J

• 08:45 - 35 ml B + 63 ml J

• 14:00 - 40 ml B + 68 ml J

• 21:10 - 50 ml B + 100 ml J

Totál: 549 ml